A Ravensburger új társasjátékának bevezető sztorijában feledékeny fáraónk nem emlékszik, hogy melyik kincsét melyik piramisba rejtette. A Ramszesz II egy izgalmas memóriajáték-ot kínál az egész család számára. A játéktér sok kis piramisból tevődik össze, és minden piramis alatt kincseskamra van, amiben vagy van kincs, vagy nincs. A játék kezdetén a kincseket kell elhelyeznünk úgy, hogy minden játékban résztvevő jól megtekinthesse. Fontos betartani azt a szabályt, amiben az áll, hogy 2x2 kamrába csak egy kincs kerülhet, majd ezután három üres mezőnek kell jönnie. Miután ezzel megvagyunk, minden piramist fel kell helyeznünk a táblára, ekkor egyetlen egy piramis helye kimarad, és ebbe a kincseskamrába értelemszerűen nem szabad kincsnek lennie. Ezután a kezdő játékos húz egy lapot, amin egy adott kincs van. A cél az, hogy úgy jussunk el ehhez a kincshez, hogy másikba közben ne botoljunk. Ha ekkor egy másik kincsbe botlanánk, akkor a következő játékos jön. Aki legutoljára megtalálja a kincset, az elnyeri a pontot és a hozzátartozó pontot is. Három különböző pakli kártya van, amikkel a pontszámok is nőnek, a második pakliban már esemény lapok is nehezítik a társasjátékot, a a harmadik pakli tartalmazza azt a lapot, amelynek kihúzásával véget érhet a játék. Ez a lap "a Fáraó elégedett" feliratot viseli. A nyertes az lesz, aki a legtöbb pontot gyűjtötte össze a játék során, ha pontegyenlőség állna fenn, akkor a kevesebb lapot birtokló a győztes.
II. Ramszesz az ókori Egyiptom talán legjelentősebb uralkodója volt. Uralkodási ideje elérte a 66 évet, ami a leghosszabb a fáraók sorában. Híres nagy szabású építkezéseiről, hadjáratairól, uralkodása minden bizonnyal a tetőpontját jelentette az egyiptomi civilizációnak. A történelem során minden lehetőséget megragadott, hogy bizonyítsa uralkodói nagyságát, hadvezéri bátorságát. A kutatói szerint, mivel közrendű családból származott, ez motiválhatta arra, hogy senki ne kérdőjelezhesse meg első számú uralkodói hatalmát. Több előző fáraó szobrát és templomát átalakíttatta a saját maga számára, ez akkoriban azonban nem számított ritkaságnak. Még vesztes csatáit is győzelemként tüntette fel, mivel a véleménye az volt, hogy népe csak akkor érzi biztonságban magát, ha uralkodója erőskezű és hatalma megkérdőjelezhetetlen.